2008. december 31., szerda

Szerda - az év utolsó napja

A tegnap kaptam egy levelet és igyekeztem is rá válaszolni, de mindegyre visszadobja a szerver, ezért kiteszem ide hátha így legalább eljut az én testvéremhez.

Mivel nem személyes kérdésről van szó, talán másnak is tanulságos lehet a válasz. Az is megtörténhet hogy újabb kérdéseket generál, vagy vitát gerjeszt, de mégis jó lesz ezt a témát("cigány misszió")körül járni egy kicsit, mert úgy tapasztalom hogy mi lelkipásztorok, lelkimunkások ott mehetünk(még csak nem is esünk) kísértésbe amikor a gyors "sikerek" eredmények(megtérések, bemerítések, gyülekezet plántálás) érdekében megalkuszunk a szentség, tisztaság tekintetében és inkább a mennyiségre mint a minőségre figyelünk. Adja az Úr hogy ne így legyen!


Isten áldjon Erős Férfiú!

Kedves Efraim, Istentől megáldott boldog új évet kívánunk számotokra.

Nagy a lelki szükség erre felénk, de gondolom ti is így vagytok ezzel. YYYYY-n Isten kaput nyitott számunkra a cigányság felé, és most xxxxx-n is nyílnak az ajtók. Mivel te már régebben foglalkozol cigányokkal

ezért szeretnék majd tőled útmutatást kérni.-ha lesz rá lehetőség.

Addig is Isten áldjon és vezessen benneteket.

Testvéri szeretettel:XY





Kedves testvérem, XY!


Hála legyen az Úrnak azért hogy itt is van szükség, mert ilyenkor vagyunk csak igazán rászorulva az isteni kegyelemre és ez nagyon jó dolog... Örülök annak hogy felétek is nyílik az ajtó az evangélium előtt a cigányok felé, azonban nagyon résen kell lenni különösen egy missziómunka kezdetén, hogy jól induljon, mert ha később lesz is botlás, bukás, elhajlás lesz hova vissza térni. A cigány misszióban is ugyanazt az evangéliumot hirdetjük és ugyanazt az igei mércét kell alkalmazzuk mint más helyeken. Az hogy több türelemre, nagyobb áldozatkészségre van szükség ebben a misszióban az természetes és az is hogy más a módszertan ebben a munkában mint máshol, de ugyanaz a cél és mérce kell előttük legyen mint pl. a magyarok között is. Ami fekete itt, fekete kell legyen ott is.... Ami bűn itt, az bűn ott is és nem kell azt mondani hogy nemzeti vagy kulturális sajátosság amit el kell viselni vagy meg kell tűrni! Ott van a legtöbb baj ahol azt gondolják hogy mivel a cigányok sokkal mélyebbről(ezt a kijelentést is vitatom, inkább azt mondom hogy esetükben teljesen nyilvánvaló a mélység, míg mások jobban ügyelnek a látszatra) jönnek és Jézus így is szereti őket, ezért legyen elég nekünk az ha hisznek és ne terheljük őket ilyen vagy olyan szabályokkal. Ha az üdvösség feltételéről van szó akkor azt mondjuk, hogy valóban hit által üdvözülünk és tapasztalatom szerint Isten kiárasztotta kegyelmét a cigányságra mert sokkal könnyebben jutnak a hit ajándékához mint a magyarok, DE mivel Isten nem veszi azonnal magához őket sem, ezért "...a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt.A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet,A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet.
Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve.
Mert a kiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, elfelejtkezvén a régi bűneiből való megtisztulásáról."
(II.Pét. 1:5-9), mert ha megrekednek abban amit kaptak akkor az is elvétetik tőlük amijük van...

Összefoglalva tehát a fentieket azt tudom mondani hogy egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség különbözőségeink ellenére és ugyanazon keresztyén élet szabályok(Róm.12) szerint kell élnünk még akkor is ha ez egyeseknek nehezebben megy mint a másoknak, ugyanis nincs más és több út az Atyához csak egy: Jézus Krisztus!!!
Adjon az Úr nektek áldásokban, jó gyümölcsökben bővölködő új esztendőt!

Ha az Úr éltet és majd találkozunk, akkor még imádkozni is fogunk együtt a fentiekért...

Szeretettel,
Efraim

2008. december 30., kedd

Kedd - újra itthon

Annyira sok minden történt az elmúlt napokban hogy már alig van kedvem nekifogni az írásnak... Mégis csak azért hogy később is emlékezzek megpróbálom tömören röviden összefoglalni azt amit már képekben is igyekeztem közre adni...
Szombat reggel Szabó Barnabás barátommal(gyermekkorunk óta) és Jéminával együtt a Székelyföldre indultunk, hogy részt vegyünk Novák Zsolt testvérem-szolgatársam avatásán. A Barna autójával mentünk(az Úr áldása legyen rajta!) és Zilahon is megálltunk Evódiáéknál egy néhány órára, ebédre, beszélgetésre, imádkozásra. Az imaháznál több testvért és testvérnőt is láttunk akik éppen készülődtek a vasárnapi temetésre. A december 10-én írt bejegyzésben írtam arról hogy meglátogattam Bálint Barna(53 éves) testvéremet és együtt imádkoztunk. Az Úr meghallgatta az imádságunkat és hamar haza vitte. Ugyanis úgy imádkoztunk hogy ha az Úr meg akarja gyógyítani akkor hamar állítsa talpra, ha pedig haza akarja vinni akkor hamar vigye haza... Meglett. Dicsőség az Úrnak! Az Úr vigasztalja meg a gyászolókat! Úgy hallottam hogy nagy temetés volt(több mint 500 résztvevő) és sokan adtak hálát a mi testvérünkért.
Evódiáéktól aztán már nagyon igyekeztünk hogy még a kora esti órákban megérkezzünk éjjeli szállásunkra édesapámékhoz a Hargitára. Este fél nyolc körül már ott is voltunk a szüleimnél és nem sokkal utánunk Napsugár húgomék is megérkeztek. Vasárnap reggel innen indultunk Gyergyószentmiklósra az ünnepélyre ahová röviddel a kezdés előtt meg is érkeztünk.
Nagyon sokan gyűltünk össze, mert alig fértünk el a kápolnában. Jó volt a sokaságban meglátni és köszönteni barátaimat testvéreimet Magyarországról(Kecel, Jánoshalma,...) Erdővidékről(Kónya Dénesék. Gál Gáborék...), a székelykeresztúri körzetből(Ernő, id.Kelemen János)Kovásznáról(János Csaba, Knott Ferenc...), a homoródszentmártoni körzetből(Simon András, Máté Zoltán...), Erdőszentgyörgyről Tőtős testvéréket, Háromszékről (Kiss Zoltán és családja...), aztán nem utolsó sorban Attilának is örültem aki októberben merítkezett be és egyre csak erősödik lelkiekben(lsd. itt). Délelőtt került sor az avatásra nagyon szép és megható alkalom keretében(gondolom hogy erről lesznek bővebb beszámolók is itt, itt és itt), majd ezután szeretetvendégségre a Szilágyi vendéglőben. Délután három órától ismét az imaházban folytattuk tovább a közös alkalmat ahol először Zsolt majd a végén én hirdettünk igét. A két igehirdetés között még voltak köszöntések és élő, tartalmas bizonyságok... Olyan jó volt az egész napunk hogy alig tudtunk végül eljönni Gyergyóból. Édesapámékat hazavittük a Hargitára, de a hétfőt már Bibarcfalván és Baróton töltöttük. Jéminát Bibarcfalván hagytuk Viola nénéméknél 3 hétre, hogy ne felejtse el a gyökereit, mi ketten Barnával pedig családokat látogattunk Baróton. Lia testvérnőnél találkoztunk Kónya Dénes és Kónya József testvérekkel is, akikkel együtt imádkoztunk énekeltünk. Azután átmentünk Marika nénihez(a világból tért meg) aki a férjével együtt nagyon kedvesen fogadott. Hiszem hogy a férje is meg fog térni, mert érte is imádkoztunk. Ezután Violkáékat(unokatestvérem) is meglátogattuk ahonnan nehezen szabadultunk(kb 50 liter üditővel nehezebben:), mert annyira rokonok vagyunk. Vacsorára Gál Gabiékhoz érkeztünk, ahonnan este 11 körül indultunk haza. Az Úr megsegített és reggel hat órára már itthon voltam. Gondolom Barna is haza érkezett már...


Délelőtt még volt egy kis időm pihenni, de délután 2-től már temetésre mentem. Egy gyülekezeti hozzátartozónak volt a temetése, akiről semmit sem mondtam(nem volt testvér), de az Isten igéjét hirdettem. Az Úr adjon kegyelmet az arra szorulóknak!!!

Gombos István temetése

Estefelé vendégek érkeztek hozzánk. Simon András a feleségével és a legkisebb lányukkal(Abigél) látogattak meg minket. Ők a szilvesztert Rátonban(Szilágyság) töltik és mivel nem voltunk távol, eljöttek hogy még közelebb legyünk és közösséget gyakoroljunk. Ha már itt voltak akkor, együtt mentünk Andrással a kedd esti imaközösségbe 7 órára, ahol nagyon örültek a testvérek a régen látott vendégnek. Onnan vissza térve együtt vacsoráztunk és Isten áldásával bocsátottuk el őket.
Simon András a feleségével és a mi Virágunk(Viola)

2008. december 26., péntek

Péntek - Karácsony 2.napja

Ma délelőtt Kéczbe mentünk Jéminával. Tíz órától a magyar gyülekezetben voltunk, majd 12-től én átmentem a cigány gyülekezetbe, mert ott tanácskozás volt meghirdetve. Jémina ez idő alatt Szeredai Sándor testvérékhez ment akik ebédre hívtak. Fél kettőre én is odaértem, ugyanis addig tartott a testvéri óra és hála az Úrnak hogy a múlt pénteki alkalom után volt eredménye az imaharcoknak és a bőjtnek, mert volt összetöretés és helyreállás. Így a délutáni összejövetelen már úrvacsorázhattunk azokkal akik lelkileg rendben voltak.
Estére Micskére mentünk Jéminával ahol most kivételesen hat órakor kezdődött az alkalom. Szabó Barnáék is ott voltak Gödöllőről és az egész családj együtttt szolgált az Úr dicsőségére és ami örömünkre. Mivel vacsorára is ott maradtunk Hubert Imre testvéréknél, ezért csak este 10 óra körül érkeztünk haza...

2008. december 25., csütörtök

Csütörtök - Karácsony első napja

A tegnap este és ma délelőtt is itthon voltam. A tegnap a gyülekezeti alkalom után a családban is megemlékeztünk a karácsonyi eseményekről és arról is amit az eltelt évben megéltünk. Anyósomék is itt voltak és ez nagy örömet jelentett a gyerekeknek, mert nemcsak ajándékot kaphattak tőlük hanem ők is ajándékozhattak... Annyira gazdag családi programunk volt hogy éjfél is elmúlt mire vége lett. Közben még a reformátusok is és a gyülekezetünk énekkara is megénekelték ablakunk alatt a karácsonyi történetet, ami a gyerekek számára külön élmény volt.
Ma délelőtt itthon szolgáltam a délelőtti igékből, majd délután Micskén és este újra itthon beszéltem Jézus Krisztusról mint a Béke Fejedelméről...
Az esti alkalom után vezetőségi gyűlésünk is volt, mert szilveszter estéjén zártkörű testvéri órát szeretnénk tartani, hogy jól zárjuk ezt az évet... és még jobban kezdhessük a következőt amennyiben Isten is jónak látja.
Közben vendégeink is érkeztek. Anyósomnak az öccse(Ferenc) és a nővére(Marika, a feleségem munkáltatója) látogattak meg családjukkal együtt. Így a feleségemnek lehetősége nyílt régen látott unokatestvéreit is köszönteni. Sajnos ők még nincsenek ujjá születve és nem tartoznak egy evangéliumi gyülekezethez sem, de azért imádkozunk hogy az Isten kegyelme őket is megtalálja... Ezért tehát azt mondom sok testvéremmel együtt hogy várjuk az Úr Jézust, de jó hogy még nem jött vissza!

2008. december 24., szerda

Szerda - Szenteste

"....Magasztalja az én lelkem az Urat, És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek. Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve! És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre vagyon azokon, a kik őt félik. Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az ő szívök gondolatában felfuvalkodottakat. Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és
alázatosakat magasztalt fel. Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen." Lukács 1:46-52

Áldott karácsonyi ünnepet kívánok minden kedves testvéremnek!!!

2008. december 23., kedd

Kedd - Vizsgák

A Debreceni Egyetem
/a tetőtérben volt a vizsga és ilyen szép időben/

Ma délelőtt Debrecenbe mentem, mert két tantárgyból(Médiaelmélet, Tömegkommunikáció) is vizsgára jelentkeztem. Mind a kettő írásbeli vizsga volt az egyik 12-től, míg a másik 13-tól. Azért zsúfoltam ennyire össze őket, mert nem akartam az ünnepek között is ezzel foglalkozni. Egy kicsit húzósnak indult a dolog, mert ugyan jók voltak az előadások és tartalmasak mégis a kiadott bibliográfia is elég nagy volt mind a két tantárgynál, azonban voltak akik imádkoztak is értem és hála az Úrnak, mára sikerült átrágni mind a kettőt. Olyan gyorsan írtam a vizsgán ahogy tudtam, mert annyi feladat volt hogy még gondolkodni sem volt idő. Szerintem ez direkt így volt tervezve a tanár részéről hogy ez által is lássa ki van elakadva, ki döcög és ki van sínen. Figyelte is rendesen a vizsgázókat... Miután túl voltam a vizsgákon, megvártam hogy kijavítsák a dolgozatokat, mert nem akartam még egy külön alkalommal elmenni azért hogy beírassam a jegyeket. A vége az lett hogy az első vizsgánál azt mondta a tanár hogy "csont nélkül" megvan az ötös(Dicsőség az Úrnak!), míg a másik "csak" úgy egyszerűen ötös lett(Halleluja!) Most ennek örülök és annak is hogy nyugodtan készülhetek az ünnepi szolgálatokra...

2008. december 22., hétfő

Hétfő - Miért van az hogy...?

Egyik évről a másikra mindenféle rávezetés(konzultáció?) nélkül megváltoztatják a Bibliaolvasó vezérfonal méretét, formáját inkább hátrányára mintsem előnyére????
Ma került a kezembe ugyanis a Bibliaolvasó Vezérfonal és először azt hittem hogy valami véletlen folytán a Magyarországi változatot látom, mert ott eddig is gy nézett ki, de nem. A miénk volt, sajnos....
Első ránézésre látszik hogy megnyúlt, ezért több papír kellett hozzá(árnövelő), súlyosabb lett, kisebb bibliák alól, zsebekből kilóg, gyülekezeti padok bibliatartóin csak fektetve lapozható... és ez csak az első benyomás a küllemet nézve. Azt gondolná a jámbor felhasználó hogy e néhány kellemetlen változást biztosan a megnövekedett betűméret és a bővebb tartalom okozza és még ilyen áron is megéri lemondani a "régi jól bevált" formáról. Azonban kinyitva a vezérfonalat azt látom hogy a betűk kisebbek lettek(az öregek bánatára), rengeteg az üres terület(jegyzetelés miatt vagy pazarlás?), és a címtárban is kevesebb infó van mint eddig. Pl. az éppen aktuális vezérfonalban(2008) még ott vannak Szövetségünk, Hargita Tábor, Szeretet szerkesztőség, Ifjúsági szövetség, jó néhány gyülekezet honlapjának is a címe míg a jövő évi(2009) vezérfonalban csak egyedül a Nagyvárad Belvárosi gyülekezet honlapja van feltüntetve(lám-lám aki közel van a tűzhöz... rakhatja:), pedig az internetes elérhetőség inkább növekedett...
A másik formai kritika az hogy eddig a vasárnapi igehelyek és témák az oldalakon központi helyet foglaltak el nagyobb betűkkel kiemelve az induló heti sorozatokat ezzel is jelezve hogy a vasárnapjaink mennyire meghatározzák az előttünk álló hetet. Most azonban a vasárnap is csak egy a hét napjai közül amellett hogy félkövér betűvel van szedve. Jó tudom én hogy egyik nap olyan mint a másik, de mégis talán azért mert egy kicsit "maradi" vagy túl "konzervatív" vagyok aki nem érti az új idők szavát, nekem a vasárnap az VASÁRNAP és olyan nagy baj az ha azt szeretném hogy amivel eddig nagyon is megvolt(unk)am elégedve az ne változzon???
Mondhatná valaki hogy már késő ilyenkor szólni, miért nem tettem hamarabb? De hát semmi jele nem volt annak hogy változás lesz. Megint más valaki inthetne arra, hogy utólag nem kell ilyen kritikát megfogalmazni, mert úgy tűnhetne mintha nem lenne szeretet közöttünk. Pedig a szeretet nem csak egy lágy pihe-puha takaró mely sok vétket elfedez(de nem a HIBÁKAT), hanem kemény fegyelmező erő is ami meg- és egyben tart. Merem remélni hogy az építő kritika utólag is hasznos, mert ha csak egy év múlva is térünk vissza a jobbhoz már akkor is könnyebb használni az "újat".

Hogy más miként látja a fentieket én nem tudom......., de lehet szavazni a jobb oldalon

Vasárnap - vendégszolgálatok Tasnádon és Szilágysomlyón

Ma délelőtt Gombos Miklós és Lukács György testvérekkel Tasnádra mentünk, mert ott egy közös alkalmat tartottunk a román baptista testvérekkel. Szalárdról is jöttek vagy két autóval fiatalok akik énekekkel szolgáltak. A románok részéről is volt egy énekes testvérnő(Vali Pentea Sava) Nagyváradról akit jó volt megismerni, mert nagyon tetszett az éneklése. Ami még több hogy mind a zenét mind a szöveget amit énel, azt ő szerzi. Vettem is vagy 3 CD-t tőle és azóta azt hallgattatom a feleségemmel is hátha nagyobb kedve lesz a román nyelv megtanulására... Tasnádon

A délelőtti igéből prédikáltam magyarul és a helyi lelkipásztor Trubács(?) József fordította románra. Tizenkettő után lett vége és kb. egy órára értünk haza. Nálunk a szalárdi vendégek miatt is du. 3 órakor volt a kezdés, de én azon már nem voltam itt, mert Lippai János testvéremmel Szilágysomlyóra mentünk ahol evangélizációs hétvége volt és a záró alkalomra hívtak. A délutáni igéből hirdettem az evangéliumot és szólítottam döntésre azokat akik meghallották a hívást. Vacsorára Szekrényes Pál testvérék vendégei voltunk... Szilágysomlyón

2008. december 20., szombat

Péntek-Szombat Szomorú nap (:(

A tegnap délelőtt a feleségemmel Jéminával és a legkisebb lányunkkal átrándultunk Debrecenbe az egyetemre, mert mind Mártinak mind nekem kötelezettségeink voltak. Ez idő alatt Mirjámék Ferenczi János testvérék(egy négy gyermekes család) felügyelete alatt voltak. Én estére visszajöttem Kéczbe bibliaórára először a magyarokhoz majd a cigány testvérekhez. Ifj. Híri János testvér is velem volt ezeken az alkalmakon. A cigány gyülekezetben a bibliaóra után tanácskozást tartottunk, mivel az ünnepen úrvacsorai közösségre is készültünk. Sajnos nagyon erős és tisztátalan indulatok szabadultak el a testvérek között olyannyira, hogy kénytelen voltam berekeszteni az együttlétet. Elmondtam a testvéreknek hogy nagyon szégyellem magam és rettenetesen szomorú vagyok a miatt hogy az Úr házában olyan szavakat kellett hallanom amelyek szentségtelenek. Az a helyzet hogy többen Magyarországon voltak hosszabb ideig, távol a gyülekezettől és ez mély nyomokat hagyott náluk, amit nem lehet egyik pillanatról a másikra eltüntetni. Mondtam hogy ilyen állapotban nem kerülhet sor úrvacsorára, ezért általános böjtöt és bűnbánó alkalmakat hirdettem meg. Azért imádkozok hogy az Úr könyörüljön a kéczi gyülekezeten hogy legyen helyre állás megújulás. Az Úr adjon nekem bölcsességet, szeretetet, határozottságot és türelmet a helyzet rendezéséhez.
Ma egész nap az egyetemen voltam és előadásokat hallgattam tömegkommunikációból. Este még meglátogattuk Debrecenben Nagy István testvéremet(3 gyermekes család) ahol egy rövid időt töltöttünk beszélgettünk, imádkoztunk majd ezután úgy tíz óra tájban hazaindultunk, ahova az Úr kegyelméből 11-re meg is érkeztünk....

2008. december 18., csütörtök

Csütörtök - "nem mind arany ami fénylik..."

Ma reggel nagy lelkesedéssel köszöntött be hozzánk ifj.Hiri János. Mondja hogy az előbb hívták telefonon a margittai önkormányzattól és jó hírt közöltek vele. A városi tanács a kéczi gyülekezeteknek(közigazgatásilag Margittához tartozik Kécz) 78 milliós támogatást szavazott meg és nekem mint lelkipásztornak és gyülekezetünk pénztárosának(Ozsváth Miklós), mivel mi vagyunk az anyagyülekezet, azonnal kellene menni adószámmal, engedéllyel, bankszámlakivonattal hogy még az idén átutalhassák ezt a hatalmas összeget. Azt tudtam hogy a tanács hivatalosan 450 RON(4,5millió régi pénzben) éves járulékot szavazott meg még az őszön és elsőre nem jött hogy elhiggyem kapunk még extra pénzt is, de aztán látva testvérem lelkesedését arra gondoltam hogy a karácsonyi ajándékozási láz elérte a városházát is. Egy órán belül Ozsváth testvérrel már ott ültünk a margittai polgármester főtanácsadójának a szobájában és készek voltunk aláírni a papírokat csak hogy megtörténjen már az átutalás. Igen ám de hamar kiderült hogy a korábban meghatározott összegről van szó. Tehát nem 78 millió hanem csak 4.5 millió. De akkor mit és hogyan érthetett félre az én testvérem? A magyarázat a következő: Aki őt telefonon felhívta( az ő irodájában ültünk) az nem tudta pontosan az összeget hogy mennyi jár nekünk csak annyit mondott hogy utalnának nekünk 7-8 milliót(sapte-opt milioane), amit az én testvérem 78 milliónak("sapte'sopt milioane") értett. Nem mondom hogy el voltunk keseredve, de mégis egy kis csalódás az ha töredékét kapja valaki a remélt összegnek. Ozsváth testvér azonban optimista ember és azzal zárta a margittai kirándulást hogy a "kicsit is meg kell becsülni".
Nem tudom hogy ki milyen és mennyi ajándékra számít a karácsonyi ünnepek közeledtével, de egyet mondhatok. Annak kell nagyon örülni ami már megvan("...hogy nevetek fel van írva az életnek könyvébe"), ami ezután adatik az csak ráadás...

2008. december 16., kedd

Kedd - Favágás

Ami várható volt az meg is történt. Az ünnepek előtt néhány nappal szokott kiürülni a gázpalack. Ez így volt a tavaly is és most is. A riasztás ilyenkor a konyha felől jön és valahogy így hangzik: "Efraiiiiiiim kifogyott a gááááz..." Nem volt mit tenni elindultam Margittára(mert csak ott van az a sárga súlyosabb palack), de sehol nem találtam. Állítólag lesz még az ünnepek előtt, de hát nálunk gáz nélkül bezár a konyha... Végül itt a faluban cseréltünk, igaz hogy nem sárgát hanem kéket kaptunk, de januárig ez is megteszi..., fő a nyugalom(a fazékban is).
Délután favágó versenyt tartottunk itt az udvaron... Hiri Jánossal ketten aprítottuk össze azt a télire valót ami még megmaradt és a gyerekek segítettek behordani a fáskamrába. Lehet hogy holnap a derekam és a karom emlékeztetni fog a mára...
Ma este az imaalkalmon kevesebben voltunk mint máskor, de mégis nagyon jó volt mert elég zsúfolt napjaim lesznek a közeljövőben és szükség van a támogatásra...
Az Úr közel!

2008. december 15., hétfő

Hétfő- Hatalmi jel

Igen a tegnapi kérdésre a helyes válasz ez: "Ezért kell az asszonynak hatalmi jelt viselni a fején az angyalok miatt." 1Kor.11:10 A hatalmi jel hiányzott, de csak rövid ideig... :)
A nélkül hogy most teológiai magyarázatba bocsátkoznék(pedig nagyon erős meggyőződésem és látásom van e felől) a fenti igevers miatt, elmondom hogy nálunk miként van a fenti gyakorlat.

Amikor Mártit feleségül vettem akkor erről nem beszéltünk és én nem is hoztam szóba, mert eltökéltem magamban hogy nem fogom erőltetni azt ami nem kívánatos. Mikor eljöttünk Erdélybe és a Székelyföldön a homoródszentmártoni körzetben kezdtem meg a szolgálatot, ott nem is volt feltűnő hogy a feleségem nem viseli a hatalmi jelet az istentiszteleti alkalmakon. Történt azonban hogy eljutottunk olyan gyülekezetekbe is ahol igen is megvolt ez a gyakorlat és kb. 1999-ben a feleségem feltette nekem a kérdést mi ennek a bibliai magyarázata. Na itt jött el a fordulópont... Az én feleségem tanulni akar valamit gondoltam magamban...("Hogyha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon az ő férjüket..."1Kor.14:35) és ha már megkérdezte akkor elmondtam neki azt amit erről tudni kell!!! Persze azt is elmondtam hogy vannak akik az apostoli parancsot, korhoz kötött kulturális elvárásként magyarázzák és úgy vélik azóta akkorát változott a világ, hogy az ilyen "csekélységekre" nem érdemes figyelmet vesztegetni. Pedig nem kulturális szokásról és korintusi sajátosságról van szó hanem szellemi igazságról, harcról és szellemi lényekről(angyalokról)... Elég sokáig elbeszélgettünk erről és azután azt mondta a feleségem hogy megértette amit hallott, de nem érzi még úgy hogy neki ezt tenni kellene... Mondtam neki hogy nem is akarom én erre kötelezni, de mostantól már nincs a tudatlanság állapotában... Aztán folyt tovább az élet és a szolgálat, de nem úgy mint addig. Annyi támadás(külső-belső) kudarc, vereség ért minket röpke két hónap alatt hogy végül elgondolkodott Márti is hogy vajon nem azért vannak ezek, mert nem azt teszi amit tenni kellene... Mondtam neki hogy próbáljuk ki, engedelmeskedjen az igének és majd meglátjuk mi lesz. Megláttuk. És mind a mai napig látjuk, hála az Úrnak!!! Azóta a nyilvános istentiszteleteken akár itthon akár olyan helyen ahol ez nem ("divat") gyakorlat, ő hűséges az igéhez. Nekünk mondhat bárki bármit, jöhet ilyen-olyan kulturális, teológiai(?), antropológiai stb. magyarázattal látjuk, ill. bőrünkön és lelkünkben tapasztaltuk mi az értelme a fenti gyakorlatnak. És mégis ezt a gyakorlatot nem akarom és nem is kívánom senkire sem rábeszélni, mert ha valaki nem érez rá a kellemes ízére, annak keserű lesz így is úgy is a mennyei kenyér..., az pedig leginkább az Urnak szomorúság ha a mannát unják, megutálják...

Bocsánat hogy ilyen hosszúra nyúltam, de ez kikívánkozott belőlem... Hátha valakinek mond valamit... az Úr is!

2008. december 14., vasárnap

Vasárnap - "...szemeimmel tanácsollak téged." Zsoltárok 32:8

Ma reggel fél hétkor Jémina és Tirza már ott álltak az ágyunk mellett és azt tudakolták hogy mikor indulunk Micskére. Ugyanis már a tegnap eldőlt hogy mindketten elkísérnek ma a szolgálatban. Hát ezért voltak ők olyan serények ma reggel, szeretnek velem jönni és még inkább szeretnek Micskére járni. Ma délelőtt és délután is ott voltam, mert 2. vasárnap volt és ilyenkor úrvacsorához is járul a gyülekezet.
Ma egy érdekes dolgot figyeltem meg ott a gyülekezetben. Férj és feleség között történt. Egy szavak nélküli, de az eredmény szempontjából mégis nagyon hatékony interaktív kommunikációs folyamatnak lehettem szemtanúja, miközben közösen énekeltünk. Röviden leírom mit láttam:
A gyülekezeti alkalom már elkezdődött, amikor a feleség kicsit késve megérkezett a gyerekekkel. A férj már az orgonánál van és kíséri a közös éneket de a szeme a feleségre szegeződik, ezzel kommunikációs csatornát nyit. Feleség visszanéz, aztán énekel tovább, de a férj szeme csak rajta van. A feleség ismét a férjére tekint, akinek az egyik szemöldöke enyhén megmozdul mintha kérdezne. A feleség pillant egyet mint aki érti a kérdést de a fejét is elfordítja, mintha ezzel azt mondaná hogy ez van nincs mit tenni, de a férj kitartó és újra csak nézi nézi a feleségét. Végül az enged és a kislányához hajol. Valamit mond neki, a kislány elmegy, visszajön és hoz valamit amit odaad az édesanyjának. És innentől kezdve feleség-férj közti kommunikáció lezárva.
Eddig azt képzeltem hogy csak én és a feleségem tudunk ennyire hatékonyan, pusztán tekintet alapján hangos szavak nélüli párbeszédet folytatni, de nem... és ezt jó látni másoknál is, mert ez azt jelenti annyira egy a férj a feleséggel, hogy szavak nélkül is értik egymást.
A találós kérdés ezekután az hogy vajon mit hozott a kislány az édesanyjának?

Ha valaki megválaszolja(micskeiek és rokonaik kivételével), akkor lesz tovább is... magyarázat.

Délután fél négytől még Micskén, este hattól pedig már itthon hirdettem igét a Lukács ev. 17:20-37 alapján. Hála legyen az Úrnak hogy nem hiába!!!

2008. december 13., szombat

Péntek-Szombat

Túl vagyok a pszichológia vizsgán, hála az Úrnak! Hogy milyen eredménnyel, azt még nem tudom mert írásbeli vizsga volt, de annyira nem izgulok. Sikerült ugyanis elolvasni és átvenni az előírt anyagot...
A tegnap este Micskén voltam és az összejövetel után testvéri órát tartottunk, mert vasárnap úrvacsorához járul a gyülekezet. A körzetben egyedül Micskén nem volt ez eddig gyakorlat, de mostantól ott is tenni fogjuk, mert ahhoz hogy az úrvacsora valóban az legyen aminek az Úr Jézus szánta, az kell hogy több közünk legyen egymáshoz mint bárkihez. A testvéri óra pedig, ahol csak magunk közt vagyunk(+az Úr), megteremti a keretet ahhoz hogy ne csak személyes önvizsgálatra kerüljön sor az úrvacsora előtt hanem közösségire is. Hiszem hogy ott is közösségerősítő és fejlesztő áldása lesz így az úrvacsorai alkalmaknak!

2008. december 11., csütörtök

Csütörtök

Jelenleg a szombati pszichológia vizsgámra készülök ezért most nem is írok többet, mert elég nagy anyagot kell még átolvassak...

2008. december 10., szerda

Szerda

A tegnap délután elmentem Zilahra meglátogatni Bálint Barna testvéremet, aki immár augusztus óta súlyos betegségben szenved. Ő üzent hogy amíg még tud beszélgetni addig látogassam meg, mert szeretne valamit rám bízni. Tudtam hogy miről van szó mert már a tavasszal beszélgettünk arról hogy a birtokában lévő hang archívumot(zilahi gyülekezeti alkalmak a 80-as évekből) jó lenne digitalizálni, de mind ezidáig nem került rá sor. Most azonban lelkemre kötötte hogy ha lehet minél hamarabb végezzem el, mert szeretné biztonságban tudni. Megígértem neki hogy igyekszek. Nagyon jó együttlétünk volt, a Máté ev. 14-ből olvastam neki igét ("De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem! ") majd elénekeltem két éneket("Tarts meg engem Uram Jézusom...", "Sülyedeztem egykor én a bűnnek tengerén...") imádkoztunk és eljöttem. Ady Dánieléknél is voltam ahol Manci néném már túl van a kemoterápiás kezelésen és elég jól viselte, Hála az Úrnak!
Ma többnyire itthon voltam és készültem az esti bibliaórára és a hétvégi vizsgára(pszichológia). Este a bibliaóra után még Kovács Tiborral beszélgettünk el jó hosszan és álltunk együtt az Úr elé hogy kérjük azt amire igéretünk van! Hiszem hogy az Úr meghallgatott!

2008. december 9., kedd

Kedd

Mégsem kellett ma a feleségem után menjek, mert az este apósomék hazahozták. Túl van egy zh-n(zárthelyi dolgozat), egy rendőrségi meghallgatáson(ott tisztázták hogy én voltam a hibás) és a kis Virág is egy oltáson, amit a tegnap kapott meg.
A ma reggeli igét olvasva nagyon elgondolkodtam egy ígéreten. "Majd bocsátok én rád rettegést mindenfelől - így szólt az Úr, a Seregek URa. Szétszóródtok, ki merre lát, senki sem gyűjti össze a bujdosókat. De végül jóra fordítom Ammón fiainak sorsát - így szól az ÚR." Jer.49:5,6
Legtöbbször Izráelről olvasunk próféciákat és azokat értelmezik így is úgy is, de Ammón fiairól pl. nem nagyon hallottam prédikációt vagy olyan prófécia magyarázatot, amely bővebben kifejtené hogy milyen időkről is van szó a fenti ígéretben és vajon milyen következményekkel jár Izráelre nézve az ha ellenségének Isten jóra fordítja sorsát. Tehát Ammón fiainak jó sorsán érdemes elgondolkodni... Vajon mit is jelent az konkrétan?

Ma délelőtt találtam egy édekes grafikont Magyarország és Románia gazdasági helyzetének öszzehasonlításáról, amit a magyarázattal együtt érdemes tanulmányozni, mert ha ez a trend így folytatódik és Magyarországon nem lesz változás, akkor ha nem is elő
bb de utóbb biztosan fel kell készülnünk arra, mi erdélyi magyarok kell anyagi segítséget nyújtsunk majdan szegényebb sorsú csonkaországi nemzettársainknak. Ha a kettős állampolgárságot 2004.dec.5-én nem adták önként attól félve hogy elárasztja őket a 22 millió "román", akkor legfeljebb fizetünk értük, de akkor se hagyjuk magukra. Most úgy tűnik hogy jobbra váltotta Isten Románia sorsát mint a Magyarországét, de hogy ez meddig tart nem tudom...
Itt a cikk.

2008. december 8., hétfő

Hétfő este

A tegnap mivel első vasárnap volt ebben a hónapban úrvacsorai alkalmunk is volt, ezért itthon voltam délelőtt is és este is. A délelőtti istentisztelet után került sor a gyülekezeti tanácskozásra, melyet minden úrvacsorai alkalom előtt tartunk. Olyankor csak magunk vagyunk és teljesen nyíltan, egyenesen beszélhetünk a felmerülő problémákról, magunkról, lelkibetegekről stb. stb. A tegnap pl öt személy fejezti szóban is kérését hogy szeretnének csatlakozni a gyülekezetünkhöz. Két házaspár és egy özvegyasszony(Kovács Árpád és felesége, Gáll Ferenc és felesége, valamint Bigász Mária testvérnő). Az Úr áldja meg őket!!!
Az ebédet itthon fogyasztottam el családi körben, de azután röviddel már indultam is Micskére, mert délután fél négytől ott hirdettem igét.
Az esti összejövetelre aztán anyósomék is megjöttek Debrecenből és együtt voltunk az imaházban és itthon is a vacsoránál. Azért jöttek hogy elvigyék Mártit, mert neki ma reggel jelenése volt a rendőrségen. Beidézték egy "apróbb" szabálysértés miatt. Az apróbb szabálysértést még én követtem el, de az autó az ő nevén van és így ő magyarázta el helyettem is a rendőröknek hogy miért késtünk a zöld kártyával...

Mivel a feleségem már a tegnap elment, így ma én voltam egész nap a gyerekekkel. A kicsikkel délelőtt, aztán mikor megjöttek a nagyobbak azután már ők rendezték a kicsiket... Ezért el tudtam menni estefelé beteglátogatni és úrvacsorát vinni.
Ha az Úr megsegít akkor holnap reggel hazahozom a feleségem...

Hétfő-reggel

Ilyen teljesüljön minden álmom, szokták mondani akkor ha valami hamar és jól sikerül. Szombaton jegyeztem meg itt a blogon hogy mi a probléma www.magyarbaptista.com szövetségi oldallal és láss csodát, hiába hétvége, munkaszüneti nap mára már minden a régi. A szó szoros értelmében... Ha azt hinném hogy csak e blogbejegyzés nyomán(Uram bocsáss meg minden ilyen ferde gondolatot!) volt ilyen gyors a helyreállás, akkor még vádolhatnám magamat azzal, hogy miért nem írtam le azt is: Jó lenne frissíteni is az oldalt! Így azonban örülök annak hogy mégiscsak működik a szövetségünk honlapja, még ha nehézkesen is, de rákerülnek lassan-lassan(!) az aktuális információk pl. hol lehet megvásárolni az új alapszabályzatot, hogyan és hol lehet támogatni a szalárdi öregotthon megvásárlását és hasonlók... Gondolom hogy ha friss információk lennének ott, vagy dinamikusabb és interaktívabb lenne a felület akkor én sem havonta néznék el arra, hanem naponta... Talán nem vagyok egyedül e véleményemmel...
De addig is aki tud tenni azért hogy közösségünk portálja vonzóbb attraktívabb legyen az segítse ezt a munkát. Aki pedig nem sokat konyít e missziós platformhoz az imádkozzon azért, hogy mi hívők ne csak fogyasztóként legyünk jelen e virtuális térben, hanem sokkal inkább Krisztus testének megjelenítőiként, az evangélium hirdetőiként!

2008. december 7., vasárnap

Vasárnap

A tegnap este hat órára értem haza Szilágyerecsenből. Majdnem én voltam az utolsó aki onnan eljöttem. És hogy miért? Nem egyedi eset ez. A múl vasárnap amikor a "Betlehem" gyülekezetben voltam meg is kérdezte tőlem Mirjám?
-Édesapám hogy van az hogy mi amikor még vendégek vagyunk valahol akkor is utoljára megyünk el?
És tényleg úgy volt, mert ahogy kiléptünk a kapun már be is zárták azt. Hát úgy gondolom hogy ez azért van, mert én alapjában véve közösségi ember vagyok. (Ezért is van nekem annyi gyermekem:) Ez a blog is azért van a közösségért. Így vagyok közösségben azokkal, akik tőlem távol vannak és ezáltal még annak is köze lehet hozzám, akit lehet hogy személyesen nem ismerek. A közösségi kapcsolattartás és ápolás pedig időt vesz igénybe... Sajnos a tegnap csak nagyon kevés emberrel tudtam beszélgetni, pedig annyira szerettem volna még néhány testvérrel is szót váltani akiket többnyire csak messziről láttam: pl. a sógorok(Lajos és Sándor), Kónya Dénes, Erdő Zoltán, István József, hogy csak a székelyföldieket említsem. Egyszóval nagyon örültem hogy sok testvéremmel találkoztam, de még jobb lett volna több időt együtt tölteni...

2008. december 6., szombat

Rámjár a rúd...:)


A közgyűlés Gergely tv. javaslatára(miként a tavaszon is) napi titkárnak választott, ezért most nagyon elfoglalt vagyok. Írom a jegyzőkönyvet.

Szombat-Rendkívüli kongresszus

Ma reggel mielőtt Perecsenbe indultam volna Szövetségünk kongresszusára, gondoltam rápillantok a honlapunkra www.magyarbaptista.com-ra hátha van valami fontos közlemény, amit jó tudni mielőtt elindulunk, de sehol semmi. Illetve nagyon is van... egy csinos nő néz rám kérdően..., de az eddig megszokott tartalom úgy eltűnt mintha sosem lett volna... Először nem értettem hogy mi történt, többször is végigbetűzve a címet beírogattam a böngészőbe, de csak nem akart megjelenni a megszokott háttér. Aztán rászántam magam arra hogy azt is nézzem ami írva van és akkor látom hogy a domain bérlés határideje nov.28-án lejárt. Nem tudom hogy csak én szoktam e néha nézegetni vagy más is, de eddig erről semmit nem hallottam(vajon a rendszergazda tudja e?). Azért elég "blama" hogy ez velünk előfordul... még talán azt hiszi valaki hogy nincs 15-20 dollárunk évente erre a célra... Ha a kongresszuson ez nem is kerül a fő napirendi pontok közé, azért mégiscsak szólni fogok az illetékeseknek, hogy vegyük már vissza a jól bejáratott www.magyarbaptista.com domaint hogy ne csak egy dekoratív nőt lásson az aki minket keres a világhálón, vagy éppen a lelkipásztortársaim blogjairól kapcsolódna a honlapunkra...

2008. december 5., péntek

Péntek

Ma reggel elvittem Mártit Debrecenbe a tanulmányai miatt és nekem is volt tennivalóm, mivel nyakamon a vizsgaidőszak, de rögtön jöttem is vissza a gyerekekhez. Ma este Kéczbe megyek mert ott 6 órától a magyaroknál azután pedig a cigányoknál lesz bibliaóra...

2008. december 4., csütörtök

Csütörtök- 39 esztendő után... megkezdtem a negyvenediket :)

Hálás vagyok az Úrnak azért mert jót tett velem, megbocsátotta bűneimet, újjászült Szent Szellem által és rengeteg áldással, ajándékkal halmozott el eddigi életem folyamán!!! Itt szeretnék köszönetet mondani a sok üdvözletért amit telefonon, drótpostán és személyesen is kaptam. Az a helyzet hogy nem tudok mindenkinek válaszolni személyesen, de hiszem hogy azok a fohászok amelyeket az üdvözletek feladóiért(Székelyföldtől Amerikáig) mondtam, mikor átvettem azokat, már ott vannak a mi Urunk előtt!
A gyerekeim már a tegnap nagyon be voltak zsongva. Mindegyik készült hogy ajándékot adhasson nekem és végre ma mindegyik örömet okozhatott. Együtt olvastuk el a 39. zsoltárt és nagyon jól esett hallani miként imádkoznak az édesapjukért. Annyira örülök hogy a feleségem és a gyermekeim egész életre szóló ajándékok és így nem csak a születésnapomon örvendezhetek velük. Az Úr segítsen hogy lelkiismeretesen viseljem a felelősséget értük. Szeretném, ill. helyesebben szólva majd én is azt akarom mondani: "...Azok közül, a kiket nékem adtál, senkit sem vesztettem el."Jn. 18:9 Ámen!

Végül pedig idemásolok néhány igeverset a 39. zsoltárból:

"5. Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.
6. Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela.
7. Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!
8. Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam. "

2008. december 3., szerda

Szerda

Ma este bibliaórán a Mikeás könyvével foglalkoztunk. Míg készültem ebből a könyvből nekem is sokat tanított az Úr. Többek között azt hogy Isten nagyon is számon kéri a szociális érzéketlenséget a népén. Tehát az Úr nem csak arra figyel hogy a templom 4 fala között milyen a lelki élet, hanem arra is hogy a társadalomban az Ő akarata mennyire jut érvényre az Övéin keresztül.
A Bibliaóra után vezetőségi értekezletet tartottunk, mert szombaton szövetségi rendkívüéi közgyülés, vasárnap délelőtt testvéri óra délután pedig úrvacsorai közösségünk lesz.
Fél 10 után fejeztük be imádsággal a tanácskozásunkat, ahol a küldötteket is kijelöltük a közgyűlésre. Holnap ha az Úr éltetni fog életem egyik nagy határkövéhez érkezek...

Az Úr legyen áldott!

2008. december 2., kedd

Kedd - 20 éves jubileum

Ma hajnalban volt húsz éve annak hogy fehér ruhában(a hó miatt kellett e terepszínű ruha), gyalog,iránytűvel a kezemben egy barátommal és az ő rokonjával illegálisan átléptem a román-magyar határt. A Szatmár-Nagykároly országútról indultunk és egy egész éjen át tartó gyaloglás után, a határőröket elkerülve Magyarországra érkeztünk.
Ma már ugyancsak útlevél nélkül lehet jönni-menni teljesen legálisan egyik országból a másikba. Nagyot változott a világ, de nehogy azt higgye valaki hogy jobb lett. Nem. Nem lett jobb. Gonoszabb lett! És egyre gonoszabb lesz mígnem az Úr Jézus visszajön! És ha ez így van akkor még jobban várjuk az Úr Jézust!!!
Azt tapasztaltam hogy aki másképpen látja a világ fejlődését(mert az életszínvonal növekedéséből indul ki), az nem is nagyon várja az Úr Jézust.
Ma este kevesebben voltunk(csak heten) imádkozni, de voltunk és nem hiába...

Lábjegyzet következik:

egy kis politikai(közéleti) vélemény...

Ha rajtam múlna vissza vonnám a vasárnapi szavazatomat, amit az RMDSZ-re adtam. Nem azt mondom hogy megbántam, vagy kár hogy szavaztam, nem. Pusztán nevelő jelleggel tenném, de sajnos nem lehet... Jelen pillanatban azért vonnám vissza, mert nagyon visszataszító az a kéjes öröm ami egyes RMDSZ vezetők arcáról csöpög. Az eredmények ismeretében(választásról választásra olvad a szavazóbázis és sokan csak kényszerből ütik rájuk a pecsétet) azt a szemenszedett hazugságot nyilatkozza Markó elnök úr hogy "töretlen az RMDSZ támogatottsága". Na hát ha találkozhatnék vele, akkor autodidakta politológusként elmondanám neki, hogy ha így haladnak tovább minden önkritika nélkül, akkor azt hiszem hogy ez lesz az utolsó ciklusuk. De ha arra is kiváncsi lenne hogy hívő emberként mi a véleményem akkor azt is elmondanám. Kifejezném őszinte meglepetésemet iránta azért, mert politikus létére Deményháza katolikus plébánosát, Rózsa Gáspárt vulgáris szóhasználatában nem tudta alulmúlni(itt a videó), de figyelmeztetném arra hogy nem Isten szolgáját biztatgatta erre-arra, hanem egy ördögfiókát("Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja."Ján 8:44). Tehát vigyázzon kivel áll szóba, mert ha nem ott keresi a támogatást vagy a "megbánás helyét" ahol az megtalálható akkor, ha nem is előbb de utóbb biztosan elkárhozik. Pedig nem lenne muszáj...

2008. december 1., hétfő

Hétfő

Ahogy az a tegnapi képekből is kiderült vendégszolgálaton voltam Magyarlónán és Nagyvárad-"Betlehem" gyülekezetben. Magyarlónára azért mentem mert már korábban megígértem Jutkának(Kisgalambfalván még én merítettem be) hogy ezen a neves eseményen ott leszek. Jó volt találkozni ott a szüleivel és testvéreivel akiket korábban pásztoroltam. Az Úr áldása legyen rajtuk! Mirjám és Jémina is elkísért erre az útra, de ők inkább választották hogy a rokonokhoz mennek ebédre. Ha valaki nem tudná akkor most elmondom hogy apósomnak a gyökerei egészen Lónáig nyúlnak, úgy hogy az öccse, Jakab Gyula még ott lakik. Ők nagy szeretettel vették gondjaikba a gyerekeimet, akiket alig lehetett aztán du. 2-kor autóba tuszkolni hogy Váradra menjünk, mert Enikő(a feleségem unokatestvére) annyira elszórakoztatta őket.
Ja és hogy el ne felejtsem, a lónaiak karácsony harmadnapjára 50 éves fúvószenekari jubileumot szerveznek, amire minden Lónáról elszármazott zenészt visszavárnak...
Délután négy óra után kicsivel érkeztem meg Nagyváradra, mert muszáj volt betartani a sebességkorlátot a településeken(rengeteg videóradar van felszerelve). A "Betlehem" gyülekezetben tábori utótalálkozóra került sor. Azok a fiatalok voltak ott többnyire akikkel a nyáron együtt táboroztunk. A délutáni igéből szóltam hozzájuk azt amit az Úr Jézust váróknak tudni kell: 1: Légy ébren, mert az alvó ember védtelen...2. Övezd fel derekad! Szedd össze magad, légy útra kész! 3. Világíts magadnak és másnak! Olvasd a Bibliát!!! Az alkalom végén szeretetvendégségre került sor amit még egy hosszabb beszélgetéssel is megtoldtunk Szilágyi Zsigával... Este 10 órára értünk haza...
Ma délelőtt a Tripó házaspár(István és Magda) társaságában átmentem Debrecenbe ügyes-bajos dolgokat intézni(el kellene adjam az autót...) és csak estére értem haza...