2007. december 28., péntek

Péntek

Ma délelőtt a beszámolókra került sor a családok részéről, ami után imádkoztunk. Ebéd előtt bemegyünk Csíkszeredába hogy a Napsugár zongoráját elhozzuk a Simon családtól.
Valami baj van a kocsival, mert amikor be akartam indítani, akkor nem indult. Szegény Lajos megpróbált meghúzni, de az emelkedőn az ő kocsija sem bírta ki az enyémet, még láncal sem. Végül Borzási Gyula tv. húzott meg úgy hogy beindult az autó, de csak ebéd után mentünk már be Csíkba. Kellett vagy két óra a zongorás műveletre. Azt a bűn nehéz jószágot csak úgy tudtuk kihozni a Simon testvérék lakásából hogy ha levettük az ajtókat és kipakoltunk egy szekrényt is. Ilyenkor örülök még csak igazán hogy van két húgom és azok férjhez is mentek, mert az öcsémmel és a két sógorral együtt aztán csak sikerült a zongorát beszuszakolni az utánfutóba. A levétele itt a Táborban és a kápolnába való elhelyezése már gyerekjáték volt a korábbiakhoz képest.
Mire végeztünk Novák Zsolt és Kiss Ferenc is megérkezett a családjával együtt, így velük telt el az idő vacsoráig. Gazdag programmmmmmm.... Folyt. köv. vacsora után...

Vacsora után az együttlét a gyermekek előadásával folytatódott. Koncert, jelenet, szavalatok, énekek jelentették a "műsort" és ebben a Novák házaspár gyerekei is jeleskedtek. Az alkalom után még sokáig fenn maradtunk beszélgetni imádkozni. ezért csak holnap reggel indulunk tovább Bibarcfalvára, illetve Barótra. A szombatot és a vasárnapot ott fogjuk tölteni, ha az Úr is megsegít. Viola nénéméknek és Gál Gabiéknak nagy örömére(hiszem hogy így van), noha egy hat tagú családot vendégül látni nem egy egyszerű szolgálat :)

Csütörtök

Ma délben hosszas készülődés és csomagolás után, mind a hatan elindultunk a Hargitára. Meg is érkeztünk este hétre, hála az Úrnak. Itt van a Veress család immár hagyományosnak mondható év végi találkozója.Ez általában 27.-re esik ami Napsugár(Vakarék) húgomnak a születésnapja. Most éppen a 22. születésnapja van és 22-en vagyunk itt(a legfiatalabb résztvevő még biztos csomagolásban) az Úr kegyelméből, nagyon örülünk egymásnak az Úr előtt és ez NAGYON JÓ!
Egyszerűen nincs idő a blogolásra..., de amikor tudok írok akár napközben is...

Kellemes évvégét és pontos számvetést kívánok mindenkinek!

2007. december 26., szerda

Karácsony második napja Szerda

Reggel Kéczbe indultam a cigány testvérekhez, hogy velük is ünnepeljek. Annak rendje módja szerint meg is érkeztem. Béla testvér egy kicsit később érkezett, mert győzködte a magyarokat hogy jöjjenek és tartsunk délelőtt is közös alkalmat a romáknál, de nem engedtek. Így csak a délutáni összejövetel volt közös a magyar imaházban, ahová a margittai román gyülekezet igérkezett vendégnek.
Azért is örültem hogy délelőtt mentem a cigány testvérekhez, mert ilyenkor hallom őket szolgálni az imaórai buzdítás során. Egyszer biztos hogy nem unalmasak ezek a szolgálatok... és miért nem? Azért mert ők kimondottan élvezik és nagyszerű dolognak tartják hogy szólhatnak az Úr ügyében. Igaz hogy van mit csiszolni még az ige ismeretükön és az exegézisükön, de azért haladnak.
Ma reggel is feljegyeztem egy néhány eredeti gondolatot tőlük, pl. :

"Kedves Testvérek! Hálás vagyok a jó Istennek hogy most innen szolgálhatok neki. Már attól féltem egész héten, hogy olyasvalami fog történni, kísértés vagy egyéb, ami megakadályozza hogy ideálljak, de hát testvéreim az Úr útjai kifürkészhetetlenek, ezért most itt állhatok..." Egy korábbi alkalommal ugyanis azért tartóztatta meg magát az Úrvacsorától, mert valaki hétközben kihozta a sodrából és egy kicsit megrázta két kézzel a bajkeverőt, de rögtön utána meg is bánta, pedig egyébként semmi különösebb baj nem történt. Érezzük ugye hogy milyen izgalommal és várakozással készülnek egy imaórai buzdításra is...
A másik testvér aki másodjára buzdított így szólt: "Testvéreim! Engedjük hogy az Úr faragjon minket! Ő hosszába akar minket faragni, de ha nem engedjük, akkor kezdi keresztbe és jaj lesz nekünk, mert meg van írva hogy amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt az kivágattatik..."
Ilyen buzdítás után aztán volt sok forgács, amit imádságban az Úr elé vittek... Egy szóval megérte ott lenni az én számomra is ezen a délelőttön.
Délután háromra Micskére mentünk Jéminával és örömmel láttam a gyülekezetben, hogy hazatértek a távoli rokonok is. Így annyian voltunk hogy ennyi embert egyszerre, még abban az imaházban nem láttam.
Hála legyen az Úrnak hogy jó alkalmat tölthettünk el a testvérekkel Isten igéje és a bizonyságtételek mellett.
Az összejövetel után Jéminát a Hubert családnál hagyva(hazajöttek Szabó Barnáék is), Barnával és az apósával elindultunk "Betlehembe". Már korábban megígértem a nagyváradi "Betlehem" gyülekezetnek hogy ünnep 2. napján meglátogatom őket. Hárman indultunk el és öten jöttünk vissza Micskére, mert Szalárdról Lukács György testvért és a feleségét(érszőllősiek, de a karácsonyt a lányuknál töltötték) is felvettük hazafelé. A "Betlehemben" mind Barna mind az apósa érdekes és építő bizonyságot tettek, ami számomra is emlékezetes maradt. Többek között ebben a gyülekezetben férkőzött Barna, a korábban még elérhetetlen messzeségbe tűnő Ildikó bizalmába. Azóta is boldog férj és feleség...
Én három útról beszéltem a bölcsek kerácsonyi története nyomán: 1.Téves út- Keletről Jeruzsálembe (amikor vezetés nélkül haladunk, csak a saját fejünk után) 2. A Jézushoz vezető út-Jeruzsálemtől Betlehemig(amikor Isten vezet mint a gyermeket, csak kell menni a csillag után) 3. A hazafelé(menny felé) vezető út - Betlehemből haza(amikor más úton kell járni) Röviden ez volt a vázlata az evangelizációs jellegű prédikációnak. Az Úr megerősített és dicsősség legyen neki, volt válasz is a hallgatók rászéről. Ki ilyen ki olyan útról szólította meg az Urat... és Ő meghallotta.
Micskén már várt Jémina és Gedi(az érszőllősi Ferenczi János karmester testvér 9 éves fia) akiket haza kellet vinni...
Itt jut eszembe a hirtelen rám szakadt atyai felelősség... Derült égből villámcsapásként ért a Jémina bizalmas bejelentése: "Édesapám, Gedi(Gedeon) szerelmes belém és ő meg azt mondja hogy én is szerelmes vagyok belé" Na ez első hallásra megemészthetetlen volt nekem, mert ilyen témában a diskurzust, inkább később és inkább a nagyobbaktól vártam, nem pedig az alig 4 és fél éves Jéminától. De hát megtörtént és kénytelen voltam észrevenni, hogy a két gyermek kéz a kézben, mennyei nyugalomban utazik a kocsiban hazafelé. Még most is gondolkodom hogy mekkorát változott a világ... Bezzeg a Szabó Barna idejében(13 évvel ezelőtt) még annyira nehezen lehetett észrevenni az ilyen érzelmeket, hogy amikor édesapám érdeklődött hogy ki is a Barna választottja, akkor Juci, a Barna nővére azt mondta: "Veress testvér! Amelyik lányon meglátja "azt a sálat", amit Barna nemrég vásárolt, az a kiválasztott" Na hát az édesapám figyelt is az összejövetel végén és egyszer csak megpillantotta az Ildikó nyakában "azt a sálat". Így derült ki akkoriban, hogy ki kibe szerelmes, én meg most már abból is látom hogy kéz a kézben... Hej,haj..., azok a régi szép idők... Mennyivel könnyebb(vagy talán nehezebb?) volt akkor a szülők dolga...
Azért nem esek én kétségbe és nem vonok le messzemenő következtetéseket, de nyitott szemmel, nyitott füllel(főleg a lányaim felé, hogy elmondhassák amit akarnak), meg összetett kézzel(ima) kell járnom, elvégre is négy lányom van és egyik szebb mint a másik... Segíts Uram!

2007. december 25., kedd

Karácsony első napja Kedd

Délelőtt Micskén, este pedig itthon voltam. A két összejövetel között apósomék hazamentek, én pedig a gyerekekkel egy családot(Füstös Lajos) látogattunk meg. A feleségem nem érezte jól magát(sűrű hányinger gyötri... vajon mitől?) ezért ő inkább lepihent a kicsivel.
A ma esti igeszakasz a vezérfonal szerint, a délelőtti bibliaóra igéje volt(talán a jövő évi vezérfonalban nem lesz egy nap kétszer ugyanaz az igeszakasz) és mivel mi azt már pénteken átvettük, ezért tovább olvastuk a délelőtti igét. A Mt. 2:1-12 volt az alapja a ma esti igehirdetésnek.
Mivel ünnep van, ezért kevés időt vagyok a gép előtt, így erre a bejegyzésre is csak kevés időt fordítottam... a többi az Úrra tartozik...Ő folytatja.

2007. december 24., hétfő

Szenteste

Ma ismét özvegyeket látogattunk(9 személyt), így tartottunk istentiszteletet és így készültünk az ünnepekre. A feleségem szülei is megérkeztek Debrecenből, mert velünk töltik a karácsonyt. Az esti alkalmon a gyermekek szolgáltak, majd utánuk bizonyságtételeket hallgattunk meg arról, hogyan fogadta be valaki az Úr Jézust és mikor volt az első igazi karácsonya.
Miután bejöttünk az alkalomról, a családdal együtt ünnepeltünk. Olvastunk, énekeltünk, imádkoztunk és mindenki kellett mindenkiről mondjon egy olyan dolgot amiért hálás érte Istennek. Még a kicsik is elmondták a szülőkről, nagyszülőkről, egymásról ami jót láttak bennünk, bennük és amiért hálásak. Nagyon áldott alkalom volt amelynek egészen megható(szem nem maradt szárazon...) részei is voltak.

Gazdag karácsonyunk van! Meg sem érdemeltük...

Szeret minket az Úr és mi is Őt...!

Mindenkinek áldott ünnepet és sok-sok szeretetet megtapasztalást kívánok!!!

Immánuel! Velünk az Úr!

2007. december 23., vasárnap

Vasárnap

Sűrű volt amai nap. Reggel 10-re Kéczbe mentünk a feleségemmel és a két középső gyerekünkkel. Béla testvér reggel ment a romákhoz mi pedig maradtunk délelőtt a magyaroknál. Alig voltak vagy 8-an, de még Szeredai Sándor is hazaérkezett Írországból(ott végzi a bibliaiskolát), így ő tartotta az imaórát én pedig prédikáltam és a feleségem bizonyságot tett. Ebédre a "bulibáshoz"(Kálmán testvér) mentünk, mert már csütörtökön lefoglalt minket. Jó gazdag ebéd volt, még a magyaroknak is dicséretére válna, de vigyázni kellett hogy ne terheljem meg magamat, mert délután ismét szolgálnom kellett. Kettőtől a feleségem tartott vasárnapiskolai foglalkozást a gyerekeknek(voltak vagy 25-en) és háromtól pedig én következtem... Először gyeremek bemutatásra került sor amihez a 1Sám 1:24-28 -at olvastam fel és abból adtam át üzenetet elsősorban a szülők felé. Ezek után imádkoztam a gyermekekért. Az egyiket Gábornak, a másikat Efraimnak hívták. Nem, nem elírás... valóban Efraimnak hívják mint engem és nem véletlenül... Annak örömére lett ez a neve hogy idejöttem lelkipásztornak. Ez már a második ilyen eset a romáknál... Először Székelyderzsben történt meg velem hasonló... Már vagy 3 éve lehettem abban a körzetben(Homoródszentmárton) lelkipásztor és a székelyderzsi alkalmakat rendszeresen látogatták a romák is, de életvezetési problémák(milyen szépen fogalmazok:) és egyéb okok(megtérés hiánya!) miatt nem lehettek a gyülekezet tagjai. Figyelmeztettem, megtérésre hívtam, sőt még meg is fedtem őket, mégis szerettek és jöttek. Egyik alkalommmal hallom a szószéken szolgálat közben, hogy "Efraim ülj le!... Efraim ülj szépen!... Efraim fejezd már be!... Efraim légy csendben, mert ha nem kikapsz!" stb. A suttogás a hátsó sorokból jött és először arra gondoltam hogy valakin keresztül az ördög üzenget nekem és nem egyéb ez mint kísértés, de aztán észrevettem egy kisgyermeket az egyik cigányasszony ölében és sejteni véltem valamit... Mikor vége lett az alkalomnak, hátra mentem és mindekinek köszöntem, majd szerét ejtettem annak hogy a kisgyerek édesanyjával is szót váltsak.
-Mennyi idős ez a kis gyerek?
-Egy éves, kérem szépen.
- Kislány?
-Nem, nem, kisfiú
-És hogy hívják, ha szabad kérdeznem?
-Hát Efraimnak, mivel a tiszteletes úrról neveztük el...
Megvolt a magyarázat tehát a furcsa suttogásra... A mai eset már nem is volt annyira meglepő. Adja az Úr, hogy ezek a gyerekek legyenek elnevezve Krisztusról is, mint az első keresztyének! Ámen!
Az igehirdetés után úrvacsorai alkalomra is sor került, ami után igyekeztünk haza Érszőllősre. Hatra haza is érkeztünk és már indultam is a szószékre, ahol a Mt.25-ből olvastam a tíz szűz példázatát, amiből arról tájákoztatott a mi Urunk hogy az ő eljövetele előtt sötét idők lesznek, amikor mind a magunk és mások részére világítanunk kell. Arra figyelmeztetett hogy nem mindenki aki elindult a mennyország felé jut be oda. Végül azzal erősített bennünket akik vigyázva várunk, hogy csak utánunk csukódik be az ajtó és nem előttünk! Hívtam a hallgatókat a megtérésre és a megújulásra, Szent Lélekkel való betöltekezésre. Az egyik sírva imádkozó, bűnbánó lélek a legnagyobbik lányom, Mirjám volt... Áldott legyen az Úr neve!
Most már nagyon fáradt vagyok, de megérte... és megéri ezután is! A szent munkában, Krisztusért fáradozni a legmagasztosabb érzés... Mindenkinek ilyen fáradtságot kívánok... ÁMEN!

2007. december 22., szombat

Szombat

Közeledik az első karácsonyunk itt Érszőllősön... Valamikor dédnagyapám(Kónya Bálint) és a feleségem dédnagyapja(Bartha Ferenc) a 30-as évek derekán ugyancsak itt laktak... Vajon gondoltak-e arra hogy a dédunokáik ugyancsak itt, ebben a faluban fognak élni(mekkora kitérőkkel érkeznek ide...?), mint férj és feleség, mint lelkipásztor család...? Lehet hogy nem, de Isten tervében már akkor benne voltunk és jó most megélni amit ő már akkor tudott... Én csak csodálom hogy Isten milyen tökéletesen jót tervezett... Várjuk az ötödik gyermeket... Advent van... Így is úgy is... Kellemes ünnepeket! :)
Ma délután a gyülekezetünkhöz tartozó özvegyeket látogattuk meg a gyülekezet vezetővel(Hiri János). Egyelőre csak ötöt sikerült. Tizenkilencen vannak a 74 tagból... Több közülük felemás igában volt. Egy kivételével mind nők... Mondtam én hogy itt korán halnak a férfiak...? Most már nyilvánvaló. Gyülekezetünk több mint negyede özvegy. És milyen sokat jelent az özvegy két fillérje...? Bizonyiték rá a lelkipásztori lakás... Áldás van rajta...
Az esti alkalmon(nagyhét van) nem voltunk sokan, de Isten üzenete érthető volt: 1.Ne szomorkodjunk azon ami elmúlt 2.Áldozzunk az Úrnak 3.Szenteljük meg magunkat 1.Sám. 16:1-5 alapján.
Sajnos ma este fenyítéket kellett alkalmaznom Jéminávall szemben(8 tenyerest kapott és a sarokba állt egy fél órát), mert nem bírt magával az imaházban, de már javára vált... Kivételesen csendes szombat esténk van, pedig még nem is alszik... Együtt készülünk a családi társasjátékokra, mert ez volt ma estére beígérve...

2007. december 21., péntek

Péntek

Sajnos a tegnap lekapcsoltak a ROMTELECOM hálózatáról, úgy hogy engem lehetetet, ugyan hívni de én nem hívhattam senkit, így nem volt internet. Ma már előre kifizettem a havi bért és ezért ismét írhatok. Mivel régi hagyományos internet kapcsolatom van, ezért a későbbiekben is lehet fennakadásokra számítani, de azért igyekszem...
Megvolt a tegnap az első temetésem itt a faluban. Voltunk vagy 50-en összesen, többnyire a gyülekezetből. Mivel egy kiesett tagról volt szó aki a faluban sem örvendett köztiszteletnek, csak kevesen tették tiszteletüket, de azért hangzott az evangélium. Úgy vettem észre hogy errefelé nem csinálnak nagy ügyet a temetésből. Itt a faluban nincsenek zászlók, halottas szekér, sem egyéb temetési kellékek, hanem egyszerű és alkalmi módon állnak hozzá a szertartáshoz. Mintha minél hamarabb szeretnének túl lenni rajta... Ez az ember érzése... Ahány falu annyi szokás...
Estére elmentünk Béla testvérrel szokás szerint Kéczbe, ahol a bibliaóra után megtartottuk az első(az én részvételemmel) testvéri órát. El is húzódott kilenc óráig... Több mindent kellett újra fogalmazni, átértékelni, leszögezni, hogy a lelki megújulás felé haladjunk. Az egyik határozatunk az volt pl. hogy csak azok vehetnek úrvacsorát akik az azt megelőző testvéri órán résztvettek és rendben voltak lelkileg. Remélem hogy a nekibuzdulás és elkötelezettség meghozza gyümölcsét a közösség lelki életében is.

Ma(pénteken) Margittán elintéztem a romtelecomot, meglátogattam Juhász Efraimékat(a felesége Sikó Gréti, Bölönből) akikkel elbeszélgettünk, igét olvastunk és imádkoztunk.Az ő első gyerekük majdnem egyszerre fog születni a mi 5. gyerekünkkel, ha az Úr is úgy akarja.. :) Még vásároltam ezt-azt és hazajövet kicseréltem a gázpalackot, mert a jelenlegi fogytán van... MIndjárt készülök a ma esti bibliaórára és hiszem hogy nem hiába, mert a testvérek nagyon "éhesen" és "szomjasan" szoktak eljárni még hétköznap is a gyülekezetbe...

Áldott adventet mindenkinek!

2007. december 19., szerda

Szerda

A hétfői bejegyzés után folyamatosan érkeznek a gratulációk és jókívánságok :) még telefonon is, amelyeket ezúton is nagyon szépen köszönünk és kérjük a további ima támogatást. Az én feleségem egy csodálatos teremtés, igazi áldás nekem... onnan fentről!!! Hálás vagyok érte az Úrnak!
Ma délután több megbeszélésünk is volt a gyülekezet ügyeiben(temetés, ünnepek, támogatás, ajándékok stb.) amelyek eléggé lekötöttek, de azért jutott idő a pihenésre is.
Este hétre Jéminával mentünk Micskére bibliaórára, ahol a ma esti igét olvastam fel a Mikeás 5:1-4a -ból. A szolgálat középpontjában a Messiás jövetele, uralma és áldása volt. Az imádságoknak nagyon örültem mert azt jelezték hogy az üzenet célba ért. Áldassék az Úr neve!!!

2007. december 18., kedd

Kedd

Ma reggel hozták a hírt, hogy meghalt Barnutz Géza, akit 10 napja látogattam meg. Szeptemberben volt 80 éves, tehát nem vot fiatal. Négy gyermeke és felesége gyászolja. 11 éve merítkezett be a feleségével és mivel a gyermekei már felnőttek voltak csak ketten tartoztak a gyülekezetünkhöz. A fia volt itt nálam, ő intézi a temetést amire csütörtök du. 1-kor kerül sor. Adja az Úr hogy e fájdalom is Krisztushoz hozza a gyászolókat!
Este már tízen voltunk imaközösségban... Nagyszerű és örvendetes, hogy ilyen közösséget formál itt az Úr!

Kedd

Új lelkipásztori blog látott nap(net)világot. http://simonandras.blogspot.com

2007. december 17., hétfő

Hétfő

A hétvégén nem volt lehetőségem arra hogy írjak, de most bepótolom...

Péntek délután meglátogatott Simon András(homoródszentmártoni lelkipásztor) és itt maradt az esti bibliaórára is ahol együtt szolgáltunk. Itt is aludt nálunk, már amennyit tudott mert későig beszélgettünk és imádkoztunk, volt miért...
Szombat reggel 9-kor elindultam a gyülekezet küldötteivel Szalárdra a missziókerületi közgyülésre. Tíz órától kezdődött és az ebéddel együtt 3 utánig tartott. Meghallgattunk egy előadást(“A szövetség szerepe a baptista gyülekezetek életében”a főtitkár részéről, beszámolókat a vezetőktől és végül döntöttünk néhány kérdésben. Itt hallottuk azt is hogy a belényesi gyül. ill. körzet Mike József(brassói lp.) testvért meghívta lelkipásztornak. 97 százalékot kapott..., de még kell várjanak a válaszra... Hála az Úrnak kellemes és építő alkalom volt ez a küldötteknek, már csak a testvéri találkozások miatt is...
Mire haza kerültem már a feleségem is itthon volt és örömmel hallottam, hogy sikerült a vizsgája és pozitív lett a teszt amit a gyógyszertárban vásárolt :)
A gyengébbek kedvéért: Várjuk az ötödiket!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Hála az Úrnak!

Este ifjúsági alkalom volt, ahol az áhítat után megnéztünk egy előadást ameéynek a címe: “A Föld kora” Nagyon hasznos minden keresztyén számára, akit a tudomány elbizonytalanít...
Vasárnap reggel minden szép fehér lett. Elég vastag hótakarót borított Isten erre a vidékre. A gyerekek “rettenetesen” örültek, alig lehetett visszafogni őket. Jémina már hajnali 4-kor ott állt az ágyunk mellett teljes menetfelszerelésben... Nagy nehezen sikerült rábeszélni arra hogy várjon még vagy két órát legalább... Végül az egész családdal és Hiri Jánossal(a helyi gyülekezetvezető) 8 óra után elindultunk Debrecenbe. Délelőtt bemerítés volt a Szappanos utcai Baptista Gyülekezetben ahol több mint 500-an lehettünk jelen. Bereczki Lajos(helyi lp.) vezette a programot, Balogh Barna(helyi lp.) végezte a bemerítést és én prédikáltam a Jn.7:37-38-ból, aminek a végén Jézushoz hívtam azokat akik szomjaznak...
A bemerítkezők bizonyságtétele nagyon erős és áldásos volt, elhallgattam volna őket estig is, de mivel”csak” 10-en voltak be kellett érni másfél órával... Hála legyen értük az Úrnak!!!
A vasárnapi ebédet Szilágyi Csabáéknál(régi barátom és testvérem az Úrban) fogyasztottuk el. Az Úr áldja meg őket gazdagon!
A délutáni szolgálatom a Mt. 24:37-42-ből volt, de ekkor a program vezető már Dobos Péter(helyi gyül.vezető, Mike Sámuel apósa) volt mivel a lelkipásztorok máshol prédikáltak. Berecki Lajos Hajdúböszörményben ahol ügyintéző lp., Balogh Barna pedig a határ innenső oldalán Körtélyesen a romáknál, ahol lelkipásztort avattak(Bödő Zoltán, Érmihályfalváról) és imaházmegnyitóra is sor került.
Este apósoméknál együtt vacsoráztunk Péter sógoromékkal akiket egy januári hétvégére meghívtunk hozzánk és el is fogadták a hívást. Éjfél is elmúlt mire hazaértünk épségben, egészségben...hála Istennek!

A mai nap nehezen indult, mert begyulladt torokkal ébredtem. Tirza lányommal ketten szereztük valahol ezt a betegséget, mert ő is ebben szenved...
Azonban fél 11-re így is eljutottam Gombos Miklós(gyülekezeti vén) testvérékhez, ahol diszóvágás volt. A leszúrt disznó egyik fele őket illette, a másik pedig minket. Az történt ugyanis hogy Ozsvát Miklós(gyülekezeti pénztáros) eladott egy fél disznót Gomboséknak, a másik felével pedig megajándékozott minket. Megalázkodtunk és elfogadtuk :) Az Úr jutalmazza meg az ajándékozót!
Így Gombos Miklós testvéréknél ebédeltünk és vacsoráztunk. Jó volt gyakorolni velük nem csak az asztali- hanem az imaközösséget is... Áldott legyen az Úr neve!!!

2007. december 14., péntek

Péntek

Ma reggel apósom, mielőtt még magamhoz tértem volna(hajnali 2 után feküdtem le) elvitte a feleségemet... Nem kell semmi rosszra gondolni, arról van szó hogy Márti ma ismét vizsgázik. A tantárgy neve Geológia.

Senkinek(az öcsémen kívül persze) nincs még egy olyan húga mint nekem. Evódia egy külön szám. Igaz hogy a linux nem a szíve csücske de vág az esze... mint borotva. Átlát még rajtam is a kis huncut. A provokációnak sem ül fel... Erre bizonyiték a megjegyzése...

Csütörtök

A tegnap átlógott a mába, ezért írok csak most. Ugyanis hajnali félkettőkor érkeztem haza Kolozsvárról. Délután idejében elindultam Zilahon keresztül uticélom felé, de Evódiáéknál megálltam egy időre. Bajban volt a számítógépük, helyesebben szólva a nyomtatójuk. A gép nem kommunikál a nyomtatóval amióta egy kétes összetételű mellékletet akartak kinyomtatni. Mondanom sem kell hogy windows alapú gépről vam szó. Milyen érdekes hogy a feleségem(pedig ő sem egy informatikus) gépe(Mepis Linux) immár 3 éve stabilan állja a külső-belső rohamokat(most éppen anyósom gyötri) és még nem omlott össze, ellenben akinek windowsa van ennyi idő alatt többször is format c: -re kénysszerül. Mondtam én a húgomnak is hogy térjen át a linuxra, meg is próbálta, de úgy látom hogy 30 felett ez már nem olyan...:) kivéve Szabó Huber Ildikót aki gyorsan tanul. Ő a nagyon puritán kinézetű dsl disztróval(gyenge gépe nem bírja a fejlettebbet) birkózik. Végül is nem volt idő arra hogy újra telepítsük a vindózt(ezt már csak így írom), így maradt a baj, de ott hagytam mellé egy jó videót(A Föld kora), amit érdemes megnézni...
Este hétre érkeztem Kolozsvárra, fél nyolckor kezdődött az egyetemisták ifiórája amire hívtak és tizenegyig tartott. Nem csak az én hibámból... :) Arra kértek hogy a Bírák 13-16.-ig terjedő szakaszt "rágjuk át" ami Sámson életéről szól. Becsületükre legyen mondva, kitartottak végig kiv éve azokat akik az utolsó buszjáratot még elakarták érni... Összességében nézve hasznos együttlétünk volt melyet imádságokkal zártunk. Az Úr tegye gyümölcsözővé a hallott igét!!!

2007. december 12., szerda

Szerda

Visszatértem(immár nem először) a jól bevált régi kattogós billentyűzethez(IBM, 1995.ből), mert a többitől már elfáradtam. Ugyanis nem minden jó ami új... Igaz hogy ez a régi(ebben a műfajban 12 év matuzsálemi kor) billentyűzet 1 kg-ot nyom, de stabil. Nem csúszkál ide oda az asztalon mint az elődje, nem ragadt még egyszer se be a billentyűje mint a másiknál, nem felejti el hogy mit nyomtam, mint az a vezetéknélküli billentyűzet, amely az elem gyengülésekor felejtette el a karaktereket stb. stb. Volt nekem egyébként már hajtogatható, feltekerhető, leönthető billentyűzetem is, de most úgy vagyok ezekkel hogy mégis csak jobb a régi... Hol van már az első gépem....? A billentyűzet viszont most is verhetetlen, helyesebben: ez verhető csak igazán...:) Elgondolkodtató ez egy olyan világban és olyan korszakban ahol minden azt harsogja hogy ami régi az ósdi, vegyél újat, amit a szüleid hittek, vallottak, énekeltek...stb. az már idejétmúlt még ha eredeti volt is, te légy felfedező, új, modern még a hitéletben is. De ez nem igaz a hitélet terén... "Hirdesd a régi Igét!" van egy ilyen énekünk az új(!) :) énekes könyvünkben.

Egészen felháborított az amit ma olvastam az egyik újságban("Reggeli Újság"). Elkövettem azt a hibát hogy megrendeltem, de még egyszer nem fogom. És én balga még azt hittem hogy nemzetemet támogatom amikor magyar újságot rendelek... Lemondom. Azt a címet olvasom itt a jegyzet fölött, hogy "Morális ámokfutás". Ez a Szőke Mária, ki a jegyzetet írta dúrván nekimegy, azoknak akik a "felvilágosodott" tinik, ifjak figyelmét szeretnék felhívni a biblikus erkölcsös magatartás nyújtotta védelemre. És azt sugallja hogy nem megelőzni kell a bajt hanem kezelni, mert az úgy modern... Nem átall a Megváltóra hivatkozni akkor, amikor az óvszerre mint "életbarát válasz"-ra tekint, a sűrű szexpartner váltogatás kötvetkezményeként előállt "furcsának tűnő kérdések" kapcsán. Ilyen a magát modernnek valló "keresztyén"... Sajnálom ezt a Szőke Máriát, mert e nézetét nem csak vallja, hanem terjeszti is. Ha meg nem tér, "azon a napon" ítélete is súlyosabb lesz és akkor semmilyen óvszer nem segíthet rajta. Bárcsak meghallaná.... és megváltozna...

Legalább egy órát bosszankodtam azért, mert egy ilyen újságot támogattam. Az Úr bocsássa meg mindkettőt!!! Annyi haszna azért volt a fenti eseményeknek, hogy imádkoztam a jegyzet szerzőéért és a félrevezetett, veszélyeztetett fiatalokért... más is teheti... imádkozzon és mondja le az ilyen lapokat, horoszkópostul, mindenestül.

A változás ill. modernizálás szele elérte Micskét is, már ami a fűtés technológiát illeti. Na nem gázra váltottak, maradtak a fa mellett, de este mire kezdődött a bibliaóra üzembehelyezték a központifűtést az imaházban. Mivel még a hagyományos kályhában is tüzet raktak előtte és a próbaüzem során a kazánt is jól megrakták olyan meleg lett a szószéken, hogy meg is jegyeztem a végén: “Nem csak az ige miatt lett forró a levegő” Adja az Úr hogy aki oda betér érezze meg a gyülekezet melegét is a jól fűtött imaházban!



2007. december 11., kedd

Kedd

Mint a tegnapi bejegyzésből is kitünt, a feleségemnek jelesre sikerült vizsgáznia matematikából, de ezen kívül van még mire készülni. Ezért is tanul szegény(?) reggeltől estig. Hála az Úrnak van aki segítsen neki a gyermek felügyeletben, és én is amennyire tőlem telik segítem(pl.imádkozom vele és érte, meghallgatom..., vigyázok én is a lányokra,stb.) hogy ne bukjon meg :), de hát eddig mindig túlteljesített...
Délután bementünk Margittára Jéminával hogy vásároljunk ezt-azt és egyuttal Grétiéknek is átadtam a zsák pityókát(a szülei küldték neki még okt. végén Bölönből) amit október végétől őriztem a pincében. Sajnos nem tudtam több időt maradni hogy jobban átlássam a helyzetüket, de megígérték hogy a héten jönnek Érszőllősre és akkor beszélgetünk...
Ma este is imaközösségünk volt, amelyen kilencen vettünk részt és magunk után az Úr elé hoztuk a gyergyói missziót, Novák Zsoltot, a barótiakat, Kónya Emesét, Sepsiszentgyörgyről Kiss Zoltán feleségét, Jutkát és még másokat is hogy az Úr adjon nekik erőt, gyógyulást, türelmet és győzelmeket.
Ha az Úr is megsegít akkor csütörtök este kolozsváron leszek egy ifjúságin ahová Joó Zoli hívott, akivel közeli munkatársak és barátok voltunk(maradtunk) még a ROMABISZ-ban. Szombaton missziókerületi gyülésre megyek Szalárdra, vasárnap pedig Debrecenben a szappanos utcai Baptista Gyülekezetben fogok szolgálni evangelizáción, amire a bemerítés alkalmából kerül sor. Van tehát imatéma bőven akár magamra akár másokra gondolok. Az Úr hallgassa meg a könyörgésünket!!!

2007. december 10., hétfő

Hétfő

Márti írja:
Késő van és nagyon fáradt, vagyok, de szeretném megköszönni,mindenkinek aki imádkozott értem eddigi vizsgáim alkalmával, nagy szükségem volt rá.
Hála az Úrnak eddig még minden rendben volt.( A legutóbbi a matek 5-ös lett.)
Ha valakinek még van türelme hozzá akkor továbbra is kérem az imatámogatást, pénteken lesz a következő vizsga, geológiából ami nem a szívem csücske.:)
Ha ezen is túl leszek akkor a nagyja lejár, de a neheze, még, hátra lesz. A mechanika vizsga és a két szigorlat(matek,mecha).
Bokros teendőim mellett azért igyekszem én is naponta az Úr elé vinni azokat a kiket szeretek és akiknek szükségük van rá.Mindenkinek áldott adventet kívánok!!!

2007. december 9., vasárnap

Vasárnap

Egy kicsit elfáradva értem most már a nap végére, mert délelőtt délután Micskén és este itthon szolgálhattam az Úr kegyelméből és az esti szolgálat után még egyéni beszélgetésekre is sor került. Örülök hogy az istentiszteleti alkalmaink mind formai mind tartalmi értelemben a megújulás jegyeit viselik magukon. Azért imádkozom hogy az Úr amit elkezdett bennem, nálunk azt folytassa...! Imádkoztam a sepsiszentgyörgyi bemerítésért és noha még nem kaptam infót róla hiszem hogy áldott alkalom volt és Emesének is felejthetetlen nap volt a mai...
Telefonon is megtaláltak még Németországból is... Bogyor Bálint(egy Bibarcfalvi fiatalember aki még nem hívő) hívott fel, a holland határ mellől hogy megossza velem munkavállaló élményeit, gondjait. Megígértem hogy imádkozok érte és remélem hogy még ebben az évben is találkozni fogunk.
Mirjám az előbb még nem aludt hanem sűrű könnyhullatás között panaszolta el bánatát... Honvágya van. "Vissza akarok menni Barótra..." Alig tudott elcsendesedni...megrohanták az emlékek. Megértem. Azonban bízom abban hogy idővel szépen minden a helyére kerül nála is...

2007. december 8., szombat

Szombat

Reggelre megérkezett a feleségem, akit apósomék hoztak haza. A vizsgája elég jól sikerült azt mondta, de az eredményt csak a jövő héten lehet megtudni.
Este hattól ifjúsági alkalom volt ahol megbeszéltük a fiatalokkal az ünnepi programot és imádkozva készültünk már a holnapi napra és szolgálatokra is. Az alkalom végén még a születésnapomról is megemlékeztek, igazán megható pillanatok voltak...
Azonban a baróti telefonhívásnak még jobban örültem. Kónya Emese osztotta meg velem az örömét, hogy holnap ha az Úr is megsegíti akkor Sepsiszentgyörgyön bemerítkezik. Még a szeptemberi bemerítéskor(amikor a lánya vallotta meg hitét fehér ruhában) dőlt el végképp a szívében hogy ő is vállalni fogja a bemerítkezést, de úgy szerette volna hogy én is ott legyek. A múlt héten amikor a Székelyföldön jártam és hallottam hogy Bölönből is jelentkeztek a szentgyörgyi bemerítésre, akkor szóltam Borzási Gyula testvérnek(ügyintéző lelkipásztor Baróton), hogy Emesét is meg kellene kérdezni a bemerítés felől. Nagyon örülök hogy végül is úgy döntött megkeresztelkedik, mert ebben is az Úr kegyelmét látom. Nem kellett nekem aggódnom hogy mi lesz Baróton és körzetében ha én eljövök, mert az Úr nem változik és tovább végzi munkáját abban a körzetben. Áldott legyen az Úr neve!!! Megígértem Emesének hogy imádkozni fogunk továbbra is érte, mert a szülei nem örültek a döntésének és még várnak rá próbák... Hiszem hogy nem csak tudja, hanem meg is fogja érezni amikor imádkozunk érte.

2007. december 7., péntek

Péntek

Csak most(23:23) érkeztem haza Szatmárról ahol evangelizációs alkalmon szolgálhattam az Úr kegyelméből. Nem egyedül mentem, mert négyen kísértek el innen a gyülekezetből. Id. és ifj. Hiri János, Hiri Matild és Lukács György testvérek szolgáltak még az esti alkalmon úgy hogy elmondták mit tett az Úr az életükben. A Máté 22 alapján hívtam az embereket az Isten országába és a megújulásra. Hála az Úrnak hogy nem hiába...
Odafele Tasnád környékén beszélgettem Mártival telefonon aki éppen azelőtt nem sokkal vette észre hogy nála maradt a kocsi forgalmija(többször mondtam már neki hogy nem kell a kocsiból kivenni, de amióta kirabolták, fél hogy ellopják). Így nem volt mit tenni mint kértem hogy imádkozzon értünk hogy ne igazoltassanak a rendőrök. Mielőtt hazaindultunk Vékás testvérék vendégeltek meg minket és ő is imádkozott hogy igazoltatás nélkül érkezzünk haza. Hála legyen az Úrnak jól imádkoztak, mert minden gond és baj nélkül haza érkezhettünk. Mielőtt bejöttem volna a faluba Novák Zsolt is írt egy sms-t hogy ő is megérkezett a családjával együtt Gyergyóba. A tegnap este mikor beszélgettünk akkor még az utolsó éjszakájára készült eladott házában és most már vagy 700 km-el keletebbre fogja cselekedni Jézus parancsát... úgy látszik másnak is mozgalmas(izgalmas) az élete Krisztusban :) Halleluja!

2007. december 6., csütörtök

Csütörtök

Csütörtök este 9 óra van itthon vagyok és így idejében megírhatom a mai bejegyzést. Már délután három után elindultunk Béla testvérrel Kéczbe, hogy az összejövetel előtt még jusson idő a családok meglátogatására.
Mielőtt elindultunk a családokhoz bementünk a helyi református lelkészhez(Mike Pál, néhai Mike Béla testvérünk unokaöccse, József és Sámuel unokatestvére), akivel egy városban(Zilahon) nőttünk fel, de azóta nem találkoztunk. Azért jött létre ez a találkozó mert szeretne egy közös gyülekezeti alkalmat karácsony előtt, hogy mind az "Isten legdrágább ajándékának", mind a karácsonyi szeretet csomagoknak(melyeket egy külföldi támogató ajánlott fel) együtt örüljünk. A megbeszélés és egyeztetés nagyon jó légkörben folyt melynek végén együtt imádkoztunk. Hiszem hogy áldás lesz a közös akarat nyomán... Ámen! (Ja... és ki gondolta volna hogy még ő is innen a blogról informálódott velem kapcsolatosan ? :)
Ezután egy hivő roma családhoz mentünk be, ahol imádsággal kezdtük a látogatást, de aztán a beszélgetés és meghallgatás során olyan szak szavak kezdtek röpködni a levegőben, mintha egy banki szolgáltatásokat kínáló ügynöki tanfolyamon vettem volna részt. Ilyen kifejezések hangzottak el mint: hitel, tőketartozás, kamat, kamatos kamat, adósság átütemezés, törlesztés, nemfizetés...stb. kb. ebben a sorrendben. E sorrend alapján a történet is rekonstruálható... és mivel Kéczben nemhogy bank, de még hitelszövetkezet sincs tudtommal, ez azt jelenti magyarul hogy uzsora kölcsönök esete áll(mit áll? inkább forog) fenn. Sajnos ez a nyomor és tudatlanság átka, bűne, csapdája. Ez ellen kell(ett) fellépni, mert az Úr népe között nem szabad megtűrni vagy elnézni ilyen eseteket. Van tehát még miből megtérni és változni... Nevelni kell a nevelhető neveletlent, míg érett keresztyénné válik. Adjon az Úr ehhez további erőt főleg Béla testvérnek, aki folyamatosan barnább bőrű testvéreink között munkálkodik.
A családlátogatás után bibliaórát tartottunk a roma gyülekezetben, majd ők visszamaradtak karácsonyi énekeket tanulni, én pedig 7-re mentem a magyar imaházba ugyancsak bibliaórára. Ők csak tizenvalahányan vannak tagok, de még élnek és mozognak. Adjon az Úr ébredést és megújulást a magyarok között is!
Mire hazajöttem a feleségem már elutazott(Hiri Jánosék mentek vásárolni) Debrecenbe, mert holnap vizsgája van.
Szeretne minden vizsgán túl lenni még az ünnepek előtt...és jó esélye van arra hogy úgy is legyen. Más még neki se fog a vizsgáknak és ő már túl lesz rajta... (hogy ez nekem sohasem sikerült...pedig hogy irigyeltem az ilyeneket). Az Úré legyen a dicsősség hogy ilyen feleséggel áldott meg...!

2007. december 5., szerda

Szerda

Délelőtt fél 10-re jött Lippai testvér(egyik testvér a gyülekezetből), hogy elmenjünk család látogatni, mert én még nem tudom hogy ki hol lakik. Először egy idős házaspárhoz mentünk(Barnutz) akik nagyon szegényes körülmények között élnek, de nem is ez a legnagyobb baj hanem a meglankadás ami miatt kimaradtak a gyülekezetből. Nem járnak gyülekezetbe és mivel olvasni sem tudnak, ezért nélkülözik az Igét. 12 éve hogy csatlakoztak a hívőkhöz és azért imádkozunk hogy megújítsák kapcsolatukat az Úrral. Nagyon kedvesen fogadtak és velünk együtt imádkoztak, várjuk hogy az Úr végezze el bennük amire még szükség van. Lukács Károly testvéréket is meglátogattuk, ahol a férj mozgáskorlátozott a bénulása miatt. A felesége gondozza és nem kicsi lelki-fizikai terhet jelent hogy ellássa ezt a feladatot. Velük és értük is imádkoztunk, igét olvastunk, énekeltünk. Fél kettőre értem haza az ebédre.
Este Micskére mentünk Gombos Miklós és Lukács György testvérekkel. Az összejövetel után testvéri órát tartottunk mert vasárnap úrvacsorázni készülnek a testvérek . Jelenleg 22 úrvacsorázó tagja van a micskei gyülekezetnek. Együtt készültünk az Úrvacsorára és együtt imádkoztunk az elmaradt-kizárt tagokért, hogy térjenek vissza az Úrhoz.
Fél tízre haza is érkeztünk...

2007. december 4., kedd

Kedd

Nagyon tartalmas nap volt a mai. Na nem azért mert a feleségem nem volt itthon(ma ment javítani az előző vizsga eredményét), hanem azért mert a Nagyváradi Missziókerület lelkipásztorai itt tartották Érszőlősön a közösségi napot. 18-an voltunk együtt a hiányzók ellenére és nagyon jó közösséggé formálódtunk ahol őszintén és nyíltan beszélhettünk a hiányosságainkról is, már ami az imaéletet illeti, mert "A lelkipásztor imaélete" volt a téma. Azonban nem csak beszélgettünk hanem többször és többekért imádkoztunk még a feleségemért is(hogy jól sikerüljön a vizsgája). Az ebéd gulyásleves volt a helyi testvérnők áldozatkészsége eredményeként, amit hálás szívvel és jó étvággyal fogyasztottunk el. Délután öttől pedig közös alkalmunk volt a gyülekezettel, ahol Kovács Gyula testvér szolgált a Zak. 2:14-17 alapján az Úr jöveteléről. Az igehirdetés után a lelkipásztorok rövid de tartalmas bizonyságtételei következtek. Az esti alkalom ugyancsak szeretet vendégséggel zárult. Egy évvel ezelőtt még nem gondoltam volna hogy a 38. születésnapomon ennyi szolgatárs lesz jelen és ilyen áldásokban lesz részem. Áldott legyen az ÚR! Még egy szép kis ajándéktárgyal is megleptek a Missziókerület részéről. Egyáltalán nem érdemeltem meg, de azért nagyon örültem... a figyelmességnek. Ez is a szeretet jele... számomra is példaértékű. Érzem hogy boldog az az ember kit sokan szeretnek, ennél csak az jobb ha én is szerethetek...

U.i. Ezuton is mindenkinek köszönöm az értem mondott imádságokat és a születésnapi köszöntéseket... (Édesanyámnak és Evódiának különösen, amit írtak) Az Úr áldása legyen jelen életetekben!Nagy meglepetésre kilenc óra körül Evódiáék is meglátogattak. Ők egy közeli kisvárosba ruccantak ki hogy megünnepeljék a 13. házassági évfordulójukat és útközben hazafelé betértek hogy köszöntsenek és együtt imádkozzanak velem. Közben még Bibarcfalváról is felhívtak a rokonok hogy velem örüljenek. A feleségem is felhívott a falu határából egy segítőkész ember mobilján, mert elfogyott az üzemanyag... Végül Lajossal mentünk ki hogy behúzassuk a kocsit.

2007. december 3., hétfő

Hétfő

Délelőtt elkészült az ünnepi szolgálati beosztás és ki is nyomtattam hogy este amikor együtt leszünk az imádkozókkal akkor tudjam kiosztani. A már egy hónapja beadott pályázaton ismét kellett alakítani, hogy végre legyen belőle valami, aztán majd meglátjuk... Délután Borzási Pálék jöttek be hozzánk, mert éppen Debrecenbe tartottak vásárolni. Beszélgettünk, imádkoztunk és miután felajánlottuk hogy itt maradhat a két nagyobbik gyermek(Emil és Áron) mig ők vásárolni lesznek, nálunk hagyták őket akik el is játszadoztak szépen a mieinkkel. Mintha egy óvoda lett volna nálunk...
Este mint már említettem imaközösségben voltunk azokkal akik vágyják és várják az ébredést és megújulást. Tíz órakor pedig Kelemen Etelka hívott fel hogy köszöntsön a holnapi születésnapom alkalmából. Igazán jól esett... Baróton még mindig gondolnak rám és imádkoznak értem... Áldom az Urat!

U.i.
Most látom hogy mind Borzási István mind Novák Zsolt, akiknek a linkjei itt vannak az oldalamon, egyidőben írták ki a blogjukra vezettetésük történetét. Az egyik nyugatra a másik keletre távozik... Biztosan nem beszéltek össze... Vajon ki lesz a következő...? Nem feltétlenül helyváltoztatásra gondolok hanem "sorsfordító" isteni vezetésre...

2007. december 2., vasárnap

Vasárnap

Napra pontosan 19 évvel ezelőtt egy havas hideg éjjelen az akkor még CEAUSESCU Romániájából útra keltem egy szabadabb ország felé. Útlevél nélkül indultam neki a határnak, fehér ruhában fehér mezőben és a jó Isten kegyelméből reggelre meg is érkeztem Magyarországra. Sem határba sem határőbe nem ütköztem, így egészen sima volt az átkelés. Nyolc és fél évig éltem a (mostoha)anyaországban és hála az Úrnak többedmagammal térhettem haza 1997 nyarán. Azóta is örülök hogy visszahozott az Úr...

Ma délelőtt úrvacsorai alkalmunk volt, ami után ebédre az egész családdal Gombos Miklós testvérék vendégei voltunk. Délután 3-tól Micskén voltunk a feleségemmel, Juditkéval és Jéminával. Este 6-ra pedig hazajöttünk és itthon szolgáltam a Malakiás könyvének utolsó fejezete alapján.
Az üzenet a köv. volt: A várakozás ideje a kísértés ideje is amikor szól a vigasztalás igéje is. Vigasztalás jelent, hogy: 1. Mennyei Atyánk hallja és tudja mi történik velünk. 2.Fel van írva nevünk az Életnek Könyvébe. 3.Az ítélet nem mi reánk jön. 4.Eljön az igazság napja amikor meggyógyulunk és jutalmat kapunk.

Az esti alkalom után visszamaradtunk a szolgálattevő testvérekkel hogy megbeszéljük a decemberi szolgálatokat. Fél 10 volt mire hazakerültem, egy kicsit fáradtan, de nem leverten...

2007. december 1., szombat

Szombat este

Hála és dicsősség az Úrnak újra itthon lehetek. Útközben hazafelé még megálltam Zilahon is ahol bementem Evódiáékhoz és Dánielékhez. Jó vol egy néhány szót váltani és imádkozni a sógorommal Lajossal, a régi idők emlékére amikor is még Udvarhelyen minden héten kielemeztük a vasárnapi szolgálatokat, megosztottuk a gondokat. Remélem ezután is sor kerül még hasonló alkalmakra...
Áldott vasárnapot mindenkinek!!!

Szombat

2007 december 1. van és ma délelőtt a Székelyföldi Missziókerület év végi konferenciájára került sor itt a Hargita Táborban. Sok testvérrel találkoztam akiket jó volt ismét látni. Éppen Erdő Zoltán testvér mellé kerültem.

Áhítat: Először Rákosi András testvér Csernátonból a 139. Zsoltárból buzdított imára, majd Máté Miklós lelkipásztor testvér által olvasott igéken(1Pét. 4:7-11) keresztül indított minket az Úr Lelke hogy könyörögjünk buzgó imaéletért, közösségért és hatékony igehirdetésekért.

Az áhítat után következett dr. Kovács József főtitkár testvér előadása "A Szövetség szerepe a baptista misszióban" Az igék az előadáshoz a János 17:9-16, 20,21 és az 1Kor 12:12-27 igeszakaszok voltak.
Az előadás után hozzászólások következtek, majd pedig a missziókerület vezetői tartották meg a beszámolóikat. Közöttük én is elmondtam amit az Úr nevében tehettem az elmúlt bő fél évben és megköszöntem a testvérek bizalmát valamint áldást kértem az új vezetőkre.

Jelenleg a választás folyik és mivel napi titkárnak választottak én kell írjam a jegyzőkönyvet.
A megválasztott új vezetőség: elnök Borzási Gyula testvér, alelnök ifj. Veress Ernő, titkár Kiss Zoltán